jósolta az ég, hogy jó év lesz, szeptember végéig azt hittem, hogy tévedtem, vagy én, vagy az ég, de aztán tényleg gyönyörű lett. most ilyen. napsüt. még ebben a városban is, ahol nincs ég – van.

1.§ “hazug népség, gondolta boguslawski szeretettel, hazug, álnok, sötét lelkű, önző dögök.”

2.§ reggel taxival megyek a hegyről (zacskóban padlizsán) és a kereszteződésnél hirtelen londonban érzem magam, persze esik az eső. szabad vagyok, végre; két évbe telt.

3.§ most, hogy ittvolt visno és amelie, élhetőbb lett a város, és még én is körülnéztem benne, két év után, nekik és persze andrénak hála.

civil, emberség | szerző: lena glass
2009. november 17., kedd | 14:06
3 hozzászólás »

lassan eltelik, takarítani kellene, este osztáj, este próba, de csak ülünk masenykával és a holnapokról beszélgetünk a zsák krumplit se visszük be végül kamrába a nagy szemeteszsákot nem rázzuk az utcára nem dobjuk ki a konyhabútort pedig naplót írok mit is tegyek

pihenni!!! most!

civil, versutal | szerző: lena glass
2009. október 17., szombat | 14:00
3 hozzászólás »

“zooey – mondta türelmesen mrs. glass. – itt a kezemben egy tiszta mosdóruha. kell vagy nem kell? kérdezem: igen vagy nem?”

minden évben az a pillanat, amikor észrevesszük, hogy havazik: ez talán kedden volt, este tíz körül, a színházban.  vagy szerdán?  miután tomasnál ebédeltünk, és végül mégsem nézünk, csak egy filegauf-filmet? esetleg hétfőn, amikor az osztályvezetőm szerint olyan vagyok, mint egy rossz tévéműsor (vagy talk-show)? nem, nem. szerdán volt, a színházban, a kisteremtől lefele (büfé) jövet. /mert szeretek próbálni nagyon./ – és beszélgetek fontosakat, jókat, útra-indítókat, biztatókat a napokban. (neked a távol mindig csak közel?) és tépődök szét. nagyon nehéz magyarországra írni, mert a vidámság a 24 óra túléléséhez kell, ha leülök , hogy most levelet, levelet, hirtelen megriaszt a saját szomorúságom, hogy jé, ez egy cseppet se vidám. (pedig?) és nem szeretnék a rosszról  beszélni. meg a nehézről. (ez megint hazugság persze.) féligazság volna, félreértés, azt jelentené, hogy nekem itt “rossz”, ami lehet, hogy így van, viszont: hol jó? nehéz megmagyarázni, hogy nyoma nincs bennem a pesszimizmusnak.

konkrétan: jó, hogy többféle dolgom van. a fáradtság néha nem hagy aludni. nem baj: kundera és a lét e.k. tanulok színházantropológiát meg management-et. is. befektetés vagyok. syl hoz nekem posztert a mesterről. a vízitündért is kitettem. (egyébként még kissé kietlen a sajátszobám). hétfőre szereposztás. tegnap előadom a bánk bán koncepciómat.

igen, nyájas olvasó, kicsit zavaros mindez, és még a stílusa (mely olykor azért kisegítette a pácból épp azáltal hogy beledobta) is begörcsölt-

szóval: kell-e a tiszta mosdókesztyű?

a kalap napja.

civil, emberség, versutal | szerző: lena glass
2009. október 16., péntek | 23:56
nincs hozzászólás »

csak akkor születtek nagy dolgok, ha. ki nem szólt, csak bégetett, az. valaki minden reggel kóborkutyákat etet a maros-parton. ma nem iszom alkoholt. a legrosszabb pillanatban fakadtam sírva. a legrosszabb pillanatokból jó pillanat – tud lenni, lehet; van esély. én dolgozni. torokfájás, rohanás, korpás kenyér, müzli. okosan. (közben: múlik odafönt a délelőtt.)

civil, emberség, versutal | szerző: lena glass
2009. október 7., szerda | 10:56
2 hozzászólás »

tegnap kivetette kártyán zenocska, hogy rossz napom lesz, well, már elkezdődött. tegnap ellenben nem volt rossz napom, próba után színház, jutta, este tanítónő a színházban, nekem eléggé tetszett (a hátsó díszlet nem), és aztán még a büfében is jó volt, beszélgetős. végre, végre, végre elkezdett történni valami (tyűha magyar szak). hideg van, ez nagyon helyes, mert másképp hazugság volna. még egy rossz hír. majdnem írok verset. hogy miből élek meg majd, nem tudom, minden nagyszerűért fáj a szívem, ez erdély, tehát intenzíven, valahogy még jobban, mint otthon. most indulnom kell, zsuzsa vár, tudom, kinek dedikálnám ezt a darabot, hogyha.

mottó: “nem megy. micsoda? az életem” /nná/

(igen, és kaf ígért nn-képet.)

civil | szerző: lena glass
2009. október 3., szombat | 10:09
2 hozzászólás »

sikerült városias részre költöznöm: ez azt jelenti, hogy nagyon csúnya helyen lakom, szürke blokkok, tízemeletesek és buszmegállók csomópontjában, a központtól harminc percnyire, a hatodik emeleten, és persze félig-rossz a lift; viszont ha éppen esik az eső, elhitethetem magammal, hogy ez varsó (ez csak egy ötlet: nem tudom). megfáztam, kapar a torkom, és net sincs, csak a balkonon: így most napfürdő és d-vitamin (zeneida reggeli banánturmix-költeménye után). az történt, hogy még iszonyúbb volt megérkezni, mint gondoltam, mindennek ellenére. pedig dédével utaztam, aggie-vel találkoztam, és zen is másnapra ittvolt – mégis, határozottan nem értettem aznap este, hogy mit keresek itt én (kicsoda?), még egy-két hírek, és végképp nem. írtam sms-t az egyik osztályvezetőmnek, hogy mondjon valami pozitívat az elkövetkező évre, de mire visszaírta, hogy pálinka, már kikértük a vodkát.

de aztán beszélgettünk, és ettől mindjárt otthonosabb lett minden, és azután rájöttem, hogy az emlékekben benne vagyok, soha, sehol, de legalábbis most és itt nincsen tiszta lap, és ez megnyugtató. amit józanul nem bírtunk tehát.

civil | szerző: lena glass
2009. október 1., csütörtök | 15:39
1 hozzászólás »

didergős idő lett, az utolsó fillér is elgurult (cigire persze), szürke-szép ég alatt elszívom az utolsó petrit is.  (már csak alaine uruguay-i csomagja van meg, félig). becsomagoltam, fogkefét meg teát meg kávét meg vitaminokat és homeopátiás nyugtatókat; ágnes prózáit nagy önfegyelemmel nem tettem be, csak a verseit. hihetetlen volt ez a nyár, mindegyik persze, de ez valahogy különösképp, lee van cleef (éjszakánként a bereményi még mindig mondja a sírbeszédet, sokszor végighallgatom), mennyit sóhajtoztam, mert a teraszról fölállni kell, bemenni leülni gépelni kell, mindennek dacára jó volt (itthon), a tegnap este dacára is, bár, amikor alaine-nel, xaxával, gajevvel, túróval meg pepével ültünk a szokásosban (éjszaka van és budán vagyunk – na hol?), az már jó volt. azt hiszem a jövőben jó nyárnak fogom hinni a mostanit – hadd higgye, szegény, jövőbeni én, ezt diktálja most lena glass, miközben a kezére felírja  foglalási kódot.

köszöni, mindenkinek.

civil | szerző: lena glass
2009. szeptember 26., szombat | 20:50
nincs hozzászólás »

mert komplex ez a kékség, harisnyaság, és nem vagyok kész még ma sem, sötét az ég, kezet ad, megint, int, intelmek és ugyanaz a kávé, szúró nap, homály, napszemüveg-pára, mosolyog, nevet, nevetek, nem sikerült semmi.

civil, elméletdühöng | szerző: lena glass
2009. szeptember 22., kedd | 19:30
1 hozzászólás »

tegnap egésznapos gyötrődés után pannival a kiadóban, aztán alaine és xaxa a bambiban; nagyon jó, lassanként újra képes vagyok beszélgetni. most megint gyomorgörcsöm van.  holnap reggelig pontot kell tegyek a hetven plusz a harminc oldal végére.

civil | szerző: lena glass
2009. szeptember 22., kedd | 10:34
nincs hozzászólás »

mostmár össze kell szedjem végre az öt napot, ami maradt, és ezért ideírom, hogy volt lánchíd és xaxa és alaine és anton és peppino, és a brazil lány, akit tényleg ursulának hívnak, szóval kiengedtem, szégyen ide vagy oda, aztán pedig nem mentem vissza a gimibe és nem ünnepeltem semmit, hanem heddáékkal söröztem könyvtárzárás után. tegnap megnéztem a felolvasószínházat amit a panni csinált, és kedvem lett színházba menni, de olyan klasszikusan, tehát hogy nem ismerek senkit, és csak úgy elmegyek (de mikor??), ráadásul nem is jó rendezést, hanem jó darabban jó színészeket nézni (aschert, pölö, értik, hogy értem). nahát. a por, meg a kőszínház (jó kőszínház). aztán maggie-vel az ibolyában. (jó az itallapjuk). ma be kell fejeznem a hivatkozásóceánt, és bár nem kellene, szerintem úgyis az astoria környékére keveredek.

civil | szerző: lena glass
2009. szeptember 21., hétfő | 10:35
2 hozzászólás »